Posted by on okt 17, 2015 in Együttélés, Szabadtanulás |

Ben Lovejoy, 2004

Miután nyolc évig egy magániskolába járatták a fiukat, a Lovejoy család élete éles balkanyart vett és fejest ugrottak a szabad tanulásba. Ben maga is magániskolai és katonai főiskolai diák volt egykor, katonai családi háttérrel és erős otthonról hozott rendérzékkel arról, hogy a „dolgokat hogyan kell csinálni”. Elsőre nem úgy hangzik, mint aki a szabadon tanuló életstílusra váltás esélyes jelöltje lenne. És mégis teljesen „megtért”. Szabad tanuláshoz vezető útjáról bárki kérésére szívesen beszél. Amikor nem bringázik, Ben gyógyszereket árul és a Nemzeti Légvédelem aktív tisztje.

A legtöbben közülünk szabályok között nőttek fel – akár a szüleink, akár a nagyszüleink házában, akár az iskolában. Miután elköltöztünk otthonról, a szakmánk vagy a karrierünk által elvárt szabályokat követtük, aztán hozzávettünk még pár szabályt, amikor kiválasztottuk életünk párját és megszülettek a gyerekeink. Aztán egy bizonyos ponton úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk az életünket. Elkezdtünk jobb módszereket keresni – jobb szülők akartunk lenni, a gyerekünk jobb segítője a tanulásban, egyszerűen jobban akartunk élni. Amikor a jobb élet mellett döntöttünk voltak közöttünk, akik megfeledkeztek arról, hogy a szabályok, amelyek mentén felnőttünk, és amelyek alapján megtanultunk tájékozódni még mindig ott vannak, a háttérben bujkálnak, mint valami régi bűn, amivel még egyszer szembe kell néznünk. Amikor ismeretlen helyzettel találkozunk vagy olyannal, amivel már egy ideje nem szembesültünk, automatikusan azokhoz a régi, ismerős szabályokhoz nyúlunk vissza, amelyekkel felnőttünk.

Amikor megtanultunk bringázni, azt gondoltuk, hogy másképpen, mint ahogyan mi először bringáztunk egyedül nem is lehet bringázni. Egyszerűen nem lehet. Az elmúlt hat évben lehúzott 10.000 mérföld és 50szeres versenyzés után elmondhatom, hogy az első élményeim a bringán egy napon nem említhetőek a felnőttkori tapasztalataimmal. Megértettem, hogy ugyanúgy ahogy a bringázást, az életünket is többféleképpen megélhetjük. Alapelvek mentén élni az életet sokkal jobb módszer nekem, mint szabályok mentén élni. Becsületesebb, tisztelettelibb, igazabb és sokkal több értelmét látom. Az alapelvek segítettek nekem abban, hogy megértsem a zene egy út és nem egy cél, amit adott korban ér el az ember. Az alapelvek tették lehetővé, hogy megértsem a bringázás egy eszköz, nem egy cél. Az alapelvek tették lehetővé, hogy tovább keressem a módszereket, hogy jobb szülő lehessek ahelyett, hogy valaki által megfogalmazott szabályok mentén neveltem volna a fiamat. Röviden: az alapelvek nem korlátoznak úgy ahogy annak idején a szabályok korlátoztak.

Kilistáztam a konferencián elhangzott beszélgetés során felmerült összes szabályt. Melléjük tettem azokat az alapelveket, amelyek összefüggenek ezekkel a szabályokkal és amelyekről lehet beszélgetni, döntéseket előkészíteni, dönteni a saját és a családi életünkben. Vannak más szabályok, ahogy vannak más alapelvek is. Az itt felsoroltak mindössze néhány gyakrabban használt, és sokunk által gyerekként megismert, majd felnőttként tovább alkalmazott szabály. Fontos, hogy találjuk meg azokat a szabályokat, amelyeket végig akarunk logikusan gondolni és változtassunk ott, ahol tudunk. A kulcs a gondolkodás a reagálás helyett. Ha úgy érzed muszáj bizonyos szabályokat megtartanod otthon, bizonyosodj meg, róla hogy az a szabály valóban illik a ti, különbejáratú családi életetekre. Ha mások által kimondott szabályokat használsz, magadat és a gyerekeidet is arra ítéled, hogy ugyanabban a mentális űrben éljetek, amit gyerekként – esetleg később felnőttként is – te magad is megtapasztaltál. Legalább annyit tegyél meg, hogy elvszerű dolgokat keresel és nem használod fenyegetésként a szabályokat.

SZABÁLY

ALAPELV

Itthon kell lenned …ra Biztonság & felelősség
Ágyban kell lenned …kor Egészség és felelősség
Túl nagy vagy már …hoz Tanulás & érettség
Csak adott ideig nézhetsz TV-t/használhatod a számítógépet/telefont/tabletet Tanulás & egyensúly
Nem kaphatsz desszertet amíg meg nem etted az ebédet/vacsorát Egészségmegőrzés
Egyél meg mindent a tányérodról, hiszen a világ másik végén emberek éheznek Egészségmegőrzés & egyensúly
Csak a korodnak megfelelő könyveket olvashatsz/filmeket nézhetsz Tanulás & érettség
Takarítsd ki a szobádat, vidd ki a szemetet, nyírd le a füvet, stb. Érettség, felelősségvállalás & egyensúly
Ne ugrálj az ágyon! A bútor fontosabb a gyerekeknél
Ne veszekedjetek! Biztonság, egészség, kedvesség
Ne egyetek/játszatok Anya és Apa szobájában/ a nappaliban Prioritások, prioritások, prioritások!
Ne káromkodj! Adott szavak nem eleve rosszak, egyszerűen csak vannak alkalmak, amikor jobb őket használni, mint máskor
Ne vágasd le a hajad! Személyes tér, kontroll átvétele valaki más teste fölött
Ne sminkeld magad/viselj nejlonharisnyát amíg X éves nem leszel Személyes tér, kontroll átvétele valaki más teste fölött
Muszáj templomba/iskolába menned Mások hitének előírása, az állam/vallás egyén elé helyezése
Ne feleselj!/Gyerek vagy még, a te véleményed nem számít A feleselés legtöbbször utánzás, használd az aranyszabályt, ha mindenki része a családnak, mindenkinek a véleményét tiszteletben kell tartani
Nem randizhatsz ameddig… Személyes tér, érdeklődés kontrollja
Ne egyél az étkezések között Egészség
Takaríts el magad után/tedd el, amivel éppen játszottál mielőtt valami mást előveszel A dolgok fontosabbak az embereknél

 

Kint kell játszani, ha szép az idő Személyes kontroll, a szülőknek modellezni kell ezt a viselkedést
Fiúk nem mehetnek be a lányok szobájába! Bizalom és felelősség
Nem hagyhatsz csak úgy abba valamit! Egészség, biztonság & érdeklődés
Gyakorolnod kell (zongora, stb.) Tanulás & érettség
Ne játssz a gyufával! Biztonság és felelősség
Engedelmeskedj a felnőtteknek, mondd, hogy kérem és hogy köszönöm Biztonság és egészség
Ne nyafogj! A nyafogás legtöbbször utánzás, mutass jobb példát!
Amíg az én kenyeremet eszed, az én szabályaimat kell betartanod! Egymás kölcsönös megbecsülése otthon/a családban

Végezetül, íme a szövege annak a dalnak, amit a konferencián lejátszottam. Nagyon találónak érzem. Kérlek, emlékezzetek vissza az előadásmódra. Gondoljatok az énekesre mint egy szülőre, halljátok meg a vívódását. Először olyan mintha az énekes megkérdőjelezné az utat, ami ide vezette: ide, ahol mások szabályait követve éli a saját életét. Aztán elnézést kér a dolgok állásáért és mintha gyerekhangokat hallanánk az első bocsánatkérés után. Az énekes aztán arról énekel, hogy maga számára is érthetetlenül, ő maga is egyike lett a szabálycsinálóknak, hogy ő maga egyike azoknak akikről énekel. Ismét bocsánatot kér, elmélázik azon, hogyan juthattak ide a dolgok, majd ismét bocsánatkérés. Végül azt találgatja, hogy ki és mi vezetett ide. Megkérdőjelezi, hogy annyira a részévé vált volna ezeknek a szabályoknak, hogy már ne tudna ellenünk tenni. Aztán a végén ismét halljuk a gyerekhangokat.

 Kérdőjelezd meg a szabályokat! És kérdőjelezd meg az alapelveket is! Ha a családdal együtt kiválasztottátok a számotokra szükséges alapelveket, meg fogod látni, hogy senki nem akarja majd megváltoztatni vagy áthágni őket, ami a szabályok esetében gyakori jelenség. Az alapelvek segítik az életet, a szabályok bekorlátozzák az életet. Azt hiszem az énekes is ezt érzi, de számomra úgy hangzik, mintha azt gondolná, hogy már túl késő bármit is kezdeni ezzel a helyzettel.

Íme a video, alább pedig a szöveg magyar fordítása.

Ők (szerző: Jem)

Ki találta ki ezt a sok szabályt

Amiket gyengeelméjűekként követünk

Amiket igaznak hiszünk

Hogy is gondolnánk őket magunknak át?

Én annyira sajnálom,

Hogy ezeknek így kell lenniük

Annyira sajnálom

Annyira sajnálom, hogy ezt tesszük

És ironikus is

Mert amit végül teszünk

Az az, amit ők mondanak.

És aztán csodálkozunk, hogy olyan.

Én annyira sajnálom,

Hogy ezeknek így kell lenniük

Annyira sajnálom

Annyira sajnálom, hogy ezt tesszük

Kik ezek?

Hol vannak?

És honnan tudhatnak ennyi mindent?

Kik ezek?

Hol vannak?

És honnan tudhatnak ennyi mindent?

Látod, amit én látok?

Miért élünk így?

Talán igaz lenne?

A tudatlanság áldás?

Kik ezek?

Hol vannak?

És honnan tudhatnak ennyi mindent?

Én annyira sajnálom,

Hogy ezeknek így kell lenniük

Látod, amit én látok?

Miért élünk így?

Talán igaz lenne?

A tudatlanság áldás?

Kik ezek?

Hol vannak?

És honnan tudhatnak ennyi mindent?

Én annyira sajnálom,

Hogy ezeknek így kell lenniük

A cikk eredetileg itt jelent meg: http://sandradodd.com/benrules