Posted by on máj 22, 2016 in Együttélés, Szabadtanulás |

Nagyon sok a rossz tanács, rengeteg a válás. Ömlenek a javaslatok, hemzsegnek a valóságtól elrugaszkodott elvárások. Nehéz nem foglalkozni velük.

Teljesen véletlenül történt, anélkül, hogy számítottam volna rá. Több évnyi unschoolingolás, unschoolingról való írás és unschooling tanácsadás után. Elkezdtem meghallani a beszámolókból, hogy a házasságok minősége javult.

Először azt hittem, mindez nem több egy nehéz feladat sikeres közös elvégzését követő egyszerű büszkeségnél és elégedettségnél. Azt gondoltam, hogy ez nem nagy csoda, minden szülő hálás, amikor egy másik felnőtt kedves az ő gyerekeivel. És sikeresnek lenni egy hosszú éveket követelő, nehéz projektben erős kapcsot képező tapasztalat lehet. A szép emlékek összekapcsolnak.

Még néhány év eltelt, még több javuló házasságról, megváltozott érzésekről, exekhez fűződő (időnként) javuló kapcsolatokról szóló beszámoló érkezett. Elkezdtem gyűjteni ezeket a történeteket és elkezdtem figyelni arra, hogy miért lehet ez ilyen gyakran felbukkanó téma a beszámolókban.

Mielőtt továbbmennék, el kell mondanom, hogy Németország* – jelen állapot szerint – nem az alternatív neveléshez való toleranciájáról híres. De még ha iskolában is van a gyerek, ha a szülők tudatosan gyengédebben viselkednek és tudatosan támogatják a gyerekük érdeklődését, személyiségének kibontakozását, az itt felsorolt előnyök nagy része elérhető.

És most visszatérek az unschoolinghoz, hiszen azok a családok, akik az itt leírt szabályszerűségeket meglátták és leírták, nem járatták iskolába a gyerekeiket, hanem a körülöttük lévő világot alakították úgy, hogy az segítse a gyerekeik tanulását.

A legjobb unschooling szülők törekszenek arra, hogy elkerüljék a büntetést és a megszégyenítést. Céljuk a tanulás, az öröm, a nyugalom, a vidám pillanatok megteremtése. Ők maguk is megtanulnak döntéseket hozni, hogy aztán a gyerekeiket is támogathassák az átgondolt döntéshozatalban. Azáltal próbálják táplálni a gyerekeiket, hogy biztonságos teret adnak nekik, időt és teret a játékhoz, a felfedezéshez és a teljes, ép lelkű felnövekedéshez. A férjem, amikor arról kérdezték, hogy mit szeretne elérni az unschoolinggal, azt válaszolta: „Azt szeretnénk, ha a gyerekeink gondolkodó, intelligens, ép lelkű felnőttek lennének” (Keith Dodd) A férjem és én is ismertük a saját gyerekkori sérelmeinket. Vajon észre tudjuk-e venni, el tudjuk-e kerülni őket a saját gyerekeink esetében? Nemes kísérlet volt.

A kapcsolódó nevelésről az unscholingra fokozatosan, gyerekről gyerekre tértünk át 1991-től kezdődően, amikor a legnagyobb gyerekünk ötéves lett. Az, ahogy a gyerekeinkkel igyekeztünk közvetlenül, tudatosan együtt lenni, kedvesebbé, gyengédebbé, elfogadóbbá tett bennünket. Játékosabbá, csodára készebbé váltunk ahogy megláttuk a világot az ő szemeiknek keresztül.

A gyerekeink ma már nem gyerekek, és bár nem állíthatom, hogy nincsenek emlékeik frusztrációról vagy a több testvér együttéléséből adódó nehézségekről, kiegyensúlyozott és magabiztos felnőttek lettek.

Az azóta eltelt időben több száz unschooler családdal beszélgettem. Volt akivel csak egy pár alkalommal, és volt akivel éveken keresztül. Eközben a gyerekeik felnőttek, de ők maradtak, megosztották a tapasztalataikat, ezzel másokat is segítve.

Íme, ezt tudom ma, amit 1991-ben, a kezdetekkor még nem tudtam:

Ha megtanulunk jobban élni a gyerekeinkkel, jobb emberekké válunk. Ha türelmesek vagyunk a gyerekeinkkel, több türelmünk lesz. Ha kedvesebbek vagyunk a gyerekeinkkel, kedvesebb emberekké válunk.

Amikor szokássá válik egy szülő számára, hogy a békére, a biztonságra, az elfogadásra, a választásra, a szolgálatra és a hálára gondoljon mindennapi döntéseinek meghozatalakor, a nevelés fokozatosan egyre könnyebbé válik.

És ugyanúgy ahogy el tudunk mozdulni fokozatosan abba az irányba, hogy azzá a szülővé váljunk, akivé válni szeretnénk és akire büszkék lehetünk, van mód arra is, hogy jobb házastársakká váljunk.

Colleen Prieto írta nemrég: „A legnagyobb dolog, amit az unschooling hozott a házasságomba, az a gondolat, hogy lehet támogatnunk mások lelkesedését, érdeklődését. Nem csak a gyerekemét, hanem a férjemét is. És az, hogy úgy fogadjuk el az embereket ahogy vannak, anélkül, hogy próbálnánk megváltoztatni, átnevelni őket. Értékelni mindenkit a családban pusztán azért amilyen és együtt dolgozni azon, hogy mindenkinek a szükséglete kielégüljön. Az unschooling jót tesz a házasságnak.”

Nem oszthatom meg minden tapasztalatomat és tudásomat egy cikken belül, de remélem, hogy talán ez is elég lehet ahhoz, hogy egy, esetleg néhány kapcsolatban a béke és a szeretet szintje megemelkedjen az elkövetkező egy-két évben.

A változtatás változást terem

A változáshoz idő kell. Ne akard túl korán learatni a babérokat. Ne „légy kedves” két hónapig, csak hogy aztán kijelenthesd „én kedves voltam, de te nem lettél kedvesebb hozzám.” Légy kedves pusztán azért mert kedvesnek lenni jobb, mint nem kedvesnek lenni. Tedd meg magadért és a gyerekeidért.

Választások

Amikor arról döntesz, hogy az adott pillanatban beszélj-e vagy inkább most ne, gondolj arra, melyikben változatban van több türelem, kevesebb kritika. Ha eldöntötted, hogy beszélni fogsz, ismét találj két alternatívát és válaszd azt, amelyik jobban illik ahhoz az emberhez, aki lenni szeretnél. Ha úgy döntesz, nem beszélsz, vizsgáld meg a testtartásodat és a viselkedésedet. Válaszd a gyengédséget, ne borítsd ki magadból a negatív érzelmeket.

Időnként válaszd a csöndet, de ne a feszültségtől terhes némaságot.

Ha gyakorolod, egyre könnyebb lesz.

Csak pillanatok, nem napok.

Ne gondolkodj „rossz napokban”. Egy borzasztó pillanat még nem kell, hogy a nap többi részét is tönkre tegye. Megtörtént egy rossz pillanat? Vedd észre, térj vissza. Kérj elnézést, mosolyogj és a tedd szebbé a következő pillanatot.

Hála/Bőség/Fotók

Vannak, akik a negatív érzelmeiken keresztül látják a világot. A pesszimizmus és a cinizmus visszafordíthatatlan károkat okozhat egy kapcsolatban. Ha te is gyakran működsz így, építsd le fokozatosan ezt a sémát. Amikor döntesz valamiről, az adott pillanatban, válaszd az érme szebbik oldalát. Dönts úgy, hogy a hála szemüvegén keresztül szemléled azt, amid van. Légy nagyvonalú, légy támogató. Légy az az ember, akinek lehet hálás lenni.

Időnként nézd meg a fotóidat. Ne a fali képeket – azok egy idő után láthatatlanná válnak, ha nap mint nap látjuk őket. Nézd át a régi képeiteket, amikor még fiatalok voltatok, és nagy volt a szerelem. Emlékezz vissza azokra az időkre, amikor a másik még új volt számodra és még nem tudtál annyi mindent a családjáról vagy a betegségeiről vagy a munkahelyi problémáiról vagy arról, hogy egyszerűen képtelen valaminek a végére járni. Jusson eszedbe a szerelem izzása, emlékeztesd magad a fiatalkori szenvedélyre. Senki sem ünnepelte még az 50. évfordulót anélkül, hogy türelmesen végig ne élt volna néhány kevésbé tökéletes pillanatot menet közben.

Alex Polikowsky, egy brazil édesanya, aki egy amerikai tejfarmerhez ment férjhez, így írt erről: „Tudatos erőfeszítést teszek, hogy a férjemet a jó oldaláról nézzem és hogy ne fókuszáljak rá arra, hogy mi az, ami ő nem vagy amit nem tesz.”

Önismeret

A szülők rutinosan veszik észre, hogy a gyerekük fáradt, vagy éhes vagy frusztrált. Fontos, hogy ezeket magadban is felismerd. Tartsd biztonságban a családodat a veszélyes hangulataidtól. Ha túl éhes vagy, vagy túl fáradt ahhoz, hogy kedves és biztonságot nyújtó legyél, kérj segítséget. Vagy fogadd el, hogy éppen stresszes vagy és légy óvatos. Ne használd fel a hangulataidat a durva vagy veszélyes viselkedésed kifogásaként. Tanuld meg, hogy mit kell tenned azért, hogy egy működőképes, biztonságos zónában tartsd magad.

Maximum annyi „Nem”

Csecsemők szüleinek azt szoktam mondani, hogy képzeljék el, hogy a gyerekük egy 200 „Nem” kupont tartalmazó kuponfüzettel érkezik a világra. (Ez a szám lehet bármi, régebben volt, hogy 300-at mondtam.) Ennyiszer mondhatja a szülő azt, hogy „Nem” úgy, hogy a gyerek valóban meg is hallja. Jó ezeket nem elhasználni az első pár évben, mert aztán a gyereked már nem fog meghallani téged. Jó ebből átmenteni párat arra az időre amikor a gyerekek tizenévesek lesznek és tényleg komoly szükség lesz rájuk.

Ha ezt a gondolatot kiterjesztjük a házasságra: hány gyűlölködő mondatot képes elviselni egy kapcsolat. Hány veszekedés fogja megrepeszteni az alapot? Tartsd kívül a gyűlölködést a házadból. Csak segítő, támogató dolgokat mondj ki.

Vannak szülők, akiknek eszükbe sem jutna azt mondani a gyermeküknek, hogy „te hülye vagy”, de mintha fel se tűnne nekik, hogy ezt milyen gyakran megteszik a gyerekük másik szülőjével. Ne légy gyűlölködő és tartogasd a harci kedvedet a valóban fontos dolgokra, majd valamikorra. (Ha minden jól megy, talán soha nem lesz rá szükséged.)

Tápláld a társadat

Az egyik leghasznosabb gondolat, ami valaha ezzel kapcsolatban felmerült az volt, hogy jusson eszembe, hogy a kisfiú még ott van a felnőtt férfiban. Ott lapulnak benne a sebesülései, a félelmei. A velem való találkozás előtt megélt, jó és rossz időkről őrzött emlékek mind ott vannak benne. A kisfiúkat néha meg kell ölelni vagy játszani kell velük. Az szinte biztos, hogy nincs szükségük több hitványságra. A kisfiúkat volt úgy, hogy bántották, volt úgy, hogy várakoztatták, volt úgy, hogy nem engedték játszani, mert segíteniük kellett, volt úgy, hogy frusztrálódtak.

Ha ismersz ilyen történeteket a férjed gyerekkorából, jusson eszedbe, hogy azok mind az ő részei és ezek néha közelebb kerülnek a felszínhez. Van úgy, hogy megteszek egy-két olyan kedvességet dolgot, amit nem tennék meg, ha nem mondanám azt magamnak, hogy „Tégy meg pár kedvességet!”, olyanokat, mint hogy áthúzom a lepedőt, kiviszem a férjem íróasztala mellől a szemetest, hozok neki egy italt, ha a garázsban vagy kint dolgozik valamin, a boltban megveszek neki valamit, amit szeret.

A férjem nem kisgyerek és én nem vagyok az anyja. De ismertem az anyját és ismerek néhány gyerekkori történetét. Én vagyok az a személy, akit bizalommal és szeretettel választott ki azért, hogy az élete következő szakaszába léphessen. Az első randink 35 évvel ezelőtt volt és lassan 30 éve vagyunk házasok. Biztonságban érezte magát velem és azt akarom, hogy ez így maradjon. Én is biztonságban éreztem magam vele.

Vannak érzékeny területek és nehéz napok minden házasságban. Jó csendben maradni ameddig a feszültség elmúlik. Az emberek képesek kivéreztetni egy házasságot a sok beszéddel, és sokan meg is tették már. Lehet ultimátumot adni és feltenni egy lapra a házasságot. Aztán elveszíteni.

Amikor arról van szó, hogy a gyerek partnere vagyunk, nem pedig az ellenfele, akkor az azt is jelenti, hogy konfliktusos helyzetben nem az lesz a megoldás, hogy az egyik fél nyer, a másik veszít. Nem szükségszerű, hogy egy döntésben lennie kell egy nyertesnek és egy vesztesnek. Próbáld meglátni ezt a házasságodban és a családodban is. Válassz olyan megoldásokat, amelyek jót tesznek a családodnak, az otthonodnak és a gyerekeidnek. Tedd ezt önzetlenül és kedvesen és a saját életed is szebb lesz.

Biztonság

„Biztonságban kell éreznie magát a saját otthonában” – jó erre emlékezni, amikor gyereke van az embernek. El lehet mondani vendégeknek, testvéreknek és időnként magunknak sem árt átismételni, amikor döntünk valamiről. A felnőtt partnernek is biztonságban kellene éreznie magát az otthonában.

Biztonságban – de mitől?

Biztonságban a kegyetlenkedéstől és a megszégyenítéstől. Az erőszakos piszkálódástól, ha lehet. A zombiktól. A félelemtől, hogy a társa el fogja hagyni. A félelemtől, hogy elválasztják tőle a gyerekeit. Biztonságban, hogy azt ehessen, amit szeretne, hogy azt nézhessen a tévében, amit szeretne vagy, hogy egy kis időre egyedül lehessen a műhelyében.

Kontroll nélkül. Ez egy fontos téma! Ha erős benned a „kontrolláló erő”, használd arra, hogy rendet rakj a saját dolgait között, szortírozd szét a papírjaidat vagy rendezd át a polcot vagy a szekrényedet. Rendezd el a fotókat. Ne engedd rá a kontroll-mániádat azokra, akiket szeretsz.

Adj teret és időt

Emlékszem, milyen volt három, hat év alatti gyerekkel. Emlékszem az érzésre, amikor az egyik szemmel figyeltem az órát, a másik szememmel az ajtót, vártam, hogy belép egy másik felnőtt és végre kapok pár perc szünetet. De a férjem dolgozott, vélhetőleg ő is az órát és az ajtót nézte és alig várta, hogy haza mehessen és végre maga lehessen, hogy pihenhessen és a saját gondolataival foglalkozhasson.

Ez a kétféle elvárás nagyon sok kisgyerekes otthon bejárati ajtajánál ütközött már össze.

A gyerekek egyre idősebbek lesznek. Találjatok kompromisszumokat. Igen, neked is szükséged van egy kis szünetre. De egy munkahelyen lenni egész nap sem jelent „szünetet”. Lehet, hogy érdemes felfogadni valakit, akár egy idősebb gyereket, hogy jöjjön át, játsszon egy kicsit a gyerekekkel ameddig te valami mást csinálsz. Hogy segítsen meguzsonnáztatni őket vagy játsszon velük, hogy addig el tudj menni legalább vécére vagy le tudj zuhanyozni. Lehet, hogy egy másik anyukával heti két órát csereberélni segítség lehet a felgyülemlett fizikai igények részbeni kielégítésére vagy egy kis magányra.

Ezek a napok elmúlnak, egyetlen egy gyerek sem lesz örökké három éves.

Ami biztos, hogy mindeközben a felnőtteknek szükségük van térre és időre, ugyanúgy ahogy a gyerekeknek. Légy olyan nagy vonalú, amilyen lenni tudsz. Egy türelmetlen, morgós személy az egy. A kettő már túl sok.

A gyerekek megnőnek és nem lesz már akkora szükségük a szüleikre. Ahogy a gyerekek egyre nagyobbak, ajánld fel a társadnak, hogy térjen vissza a régi hobbijaihoz vagy találjon új tevékenységeket. Még ha az elsődleges gondozónak túl korai is új hobbit találnia, a másik félnek szüksége lehet a hobbi adta kikapcsolódásra, az új dolgok által adott ösztönzésre. És a hobbik, ahol a tanulás természetes formájában működik, segíteni fog annak a szülőnek jobban megérteni a szabadon tanulást vagy nagyobb empátiával fordulni az iskolába járó gyerekei felé.

A tanulás, még ha pusztán a család egyik tagja is van aktívan bevonódva, az egész család tudásához és békéjéhez hozzájárul.

Amikor megtalálod a módját, hogy teret és időt adj a partnerednek az egyedüllétre, az az az egész családra jó hatással lesz.

Légy szelíd és gyengéd!

Nem mindig könnyű megtanítani egy gyereket arra, hogy hogyan kell kézben tartani egy kis cicát vagy kis kutyát, de sokat segíthet, ha megmutatjuk neki. Szülőként eszünkbe juthat ugyanez amikor megérintjük a kisbabákat vagy a nagyobb gyerekeket. Kényelmesen érzi-e magát? Biztonságban érzi-e magát?

És az, aki képes gyengédséggel bánni egy kutyakölyökkel vagy egy csecsemővel, felidézheti ezt a képességét amikor egy másik felnőttel van dolga.

De van a gyengédségnek egy másik vetülete is: a gyengédség egy lelki gyakorlat arra, hogy hogyan legyünk nyugodtak akkor is amikor a világ körülöttünk őrült mozgásban van. És mindezt a kéznél lévő dolgokkal megtehetjük. El lehet pakolni az edényeket gyengéden. Ha valaki körülöttem alszik és nekem el kell pakolnom az edényeket, megpróbálom egy betörőt megszégyenítő csöndben csinálni. Olyan ez mint egy játék. De megnyugtat, hogy tudatosan vagyok ilyen csöndes és gyengéd. Azt hiszem, mindannyian éltünk már meg hangosan csörömpölő edénypakolást, talán még dühödtet is. Ez a nyers energia veszélyes mind az edényekre, mind a békességre.

A mosott ruha nem hangos, de azt is lehet gyengéden, szeretettel hajtogatni. Ahelyett, hogy ellenállnál a munkának, gondolj a céljára, a majdani viselőjére, hogy milyen jó, hogy van ruhánk vagy törölközőnk vagy ágyneműnk. Hogy van egy mosógépetek és nem kell vizet hozni és megmelegíteni a kályhán, aztán kézzel kimosni a ruhákat és így több időd van emberekkel lenni, gyengéden. A ruhákat lehet szeretettel hajtogatni. Az ágyakat be lehet vetni úgy, hogy közben hálásak vagyunk, mert van egy puha hely, ahol alhatunk és tető van a fejünk fölött.

Amikor bevásárolsz és behozod a kosarat, tedd azt is gyengéden és éld meg a bőség és a hála érzését miközben pakolod el.

Szolgálat

A szolgálat talán a legdivatjamúltabb eleme a kapcsolatoknak, és az életnek általában. Az emberek elvárják, hogy fizessék meg a munkájukat. Nem szeretnének többet tenni a saját „részüknél”.

Miközben a gyerekeidnek kialakított otthon megtartásán fáradozol, gondolj az összetevőire. A ház maga, konyha, étel, ágyak, egyedüllétre alkalmas terek, együttlétre alkalmas terek – de semmiképpen sem üres terek. Ezeket a tereket ti akarjátok megosztani, ti rendezitek be. Légy benne jelen, légy benne nyitottan és pozitívan. Légy te magad is egy vidámabb hely.

Egy fiatal nő, akit ismerek, nemsokára férjhez megy. A lánybúcsújára egy tanácsokat és recepteket tartalmazó könyvet állítottunk össze. A családunk tizennégy éves kora óta ismeri ezt a lányt. Élete nagy részében unschoolingolt, és lassan tizenhárom éve mindhárom gyermekem jó barátja.

Elküldtem az egyik kedvenc ételének a receptjét meg egy képet magamról, amit a lányom készített. És íme a tanács, amit neki küldtem és amit most örömmel osztok meg itt is.

Ha egy békés, szeretetteli kapcsolatot szeretnél, ami akár egy életre is kitart, ne méricskélj, ne számolgass.

Soha ne ossz el semmit kétfelé! Felejtsd el az osztozkodást! Add oda amid van. Tégy meg mindent, amit tudsz. Adj vagy tégy 80%-ot amikor képes vagy rá, de éppen csak mérd meg, hogy megvan-e, aztán felejtsd el. Ha az 50%-ra törekszel, neheztelés lesz belőle. Ha a 100%-ot célzod, a kis hibák nagyobbaknak tűnnek majd, inkább ne tedd ezt se. Méricskélés nélkül sokkal könnyebb lehetsz.

Ha mindketten beleadtok amennyit tudtok, a közös szükségleteitek gyorsabban, könnyebben, gyakrabban kielégülnek majd.

Légy nagyvonalú a türelmeddel. Az élet hosszú. Az emberek változnak, többször is.

Házastársak

Amikor a házastársaknak közös érdeklődésük vagy hobbijuk van a gyerekek megszületése előtt, a közös feladatok és sikerek válhatnak a kapcsolatuk alappillérévé. Lehet, hogy egy színházi produkcióban dolgoznak együtt, vagy együtt síelnek vagy hegyet másznak vagy gokartoznak vagy önkéntes adótanácsadók vagy mindkettejüket ugyanaz a történelmi időszak érdekli.

Amikor megérkeznek a felelősségek és a gyerekek, ezek a korábbi kapcsok felbomolhatnak és az anya többet fog tudni a gyerekekről, az apa pedig tele lesz munkahelyi sztorikkal, amiket a felesége nem tud észben tartani.

Van úgy, hogy az usnchooling lesz az új, közös hobbi és az itt elért sikereik újra egy sikeres csapattá teheti őket. Amikor az első pár ilyen helyzetet láttam, azt gondoltam, hogy ez persze vagány, de nagyrészt véletlenül történt. Aztán, amikor már tucatszorra is találkoztam a jelenséggel, megint megvizsgáltam.

Ha valaki jó szülő lesz, azt a másik szülő vonzónak találja és elkezdi tisztelni érte, és hálás lesz neki. A hála és a tisztelet megkönnyíti az együttérzés és a türelem útját.

Ugyanúgy ahogy a gyerekkel való kedvességtől, gyengédségtől kedves és gyengéd szülőkké válunk, ha figyelmesebbek, odafigyelőbbek vagyunk a házastársunkkal, figyelmesebb, odafigyelőbb emberekké válunk.

Mindez nem egyszerre történik és nem lehet benyújtani érte a számlát. Nem lehet méricskélni, számolgatni. Önzetlennek és nagyvonalúnak kell lennie. A kedvesség kedvéért kell kedvesebbnek lenned, nem azért mert valamilyen eredményt vársz tőle.

Türelmesnek és együtt érzőnek maradni egy bánatos vagy éhes vagy fáradt vagy fogzó vagy frusztrált gyerekkel jó dolog. Ha ettől jobban érzed magad, nyugodtabb és magabiztosabb tudsz maradni. És ez feltölti a nyugalom és tisztafejűség készleteidet, amik majd később segítenek eszedbe juttatni, hogy talán a társad is lehet bánatos vagy éhes vagy fáradt vagy lehet fájdalma vagy frusztrált.

Ha bármilyen módon elkezdted ellenfelednek érezni a társadat, jusson eszedbe, hogy mit jelent a „partnerség”. Segíts neki, hogy követhesse az érdeklődését, a hobbiját vagy hogy foglalkozhasson a gyűjteményével vagy hogy megnézhesse a kedvenc tévé műsorát. Támogasd az érdeklődését. Ha kedvesebben viselkedsz, kedvesebb ember leszel.

*A fenti cikk a német gyereknevelési magazin, az Unerzorgen számára készült és a 2013-as őszi számban jelent meg, Bessere Partner werden címmel.

A cikk eredetileg itt jelent meg: http://sandradodd.com/betterpartner.