Posted by on Júl 10, 2016 in Szabadtanulás |

Milyen karriereket választanak maguknak az iskolás korból kinőve, az iskolarendszert elhagyók, a rendszeren kívül felnőttek?

 

Ez a cikk a harmadik eleme annak a négyrészes cikksorozatnak, amelyben Gina Riley kolleganőmmel folytatott, felnőtt unschoolerekről szóló nemrég készült felmérésünk eredményeiről számolunk be. Ez a fejezet ezeknek a hagyományos oktatást részben, vagy egészen elhagyó, a tanulásuk irányát és felelősségét felvállaló személyeknek a karrier választásait járja körül.

Röviden összefoglalva azt találtuk, hogy legtöbbjük gyerekkori, játékos érdeklődési területével összefüggő tevékenységet választott. A legtöbbjükre jellemző, hogy a jövedelmezőség helyett inkább értelmes, izgalmas és örömet okozó munkákat választottak. Sokan közülük művészeti alkotó tevékenységet folytatnak és meglehetősen nagy számban (a férfiak 50%-át beleértve) mentek műszaki tudományos pályára. Túlnyomó többségük olyan munkát végez, ahol önmaga főnöke.

 

Mielőtt továbbolvasna, javaslom, hogy ugorjon vissza az első cikkre, ha még nem olvasta. Ebben a részben találja az unschooling meghatározását, amely meghatározás mentén döntöttük el, hogy ki vehet részt a felmérésben. Ugyancsak itt írjuk le a felmérés módszertanát, az elemzés részleteit, bemutatjuk a 75, előzetesen leírt kritériumoknak megfelelő válaszadó kor és nem szerinti megoszlását. Megtalálható ebben a részben annak leírása is, hogy hogyan osztottuk fel őket három csoportba a szabadon tanuló éveik alapján, illetve bemutatunk néhány érdekes statisztikai adatot.

 

A második cikkben a 33 felsőoktatásban továbbtanulást választó válaszadó tapasztalatait összegeztük. Ebben a részben található annak leírása, hogy hogyan tudtak bejutni felsőoktatási intézményekbe középiskolai jegyek és érettségi bizonyítvány nélkül, illetve hogy hogyan tudtak beilleszkedni a formális oktatásba mind a tanulás, mind a társak szempontjából.

 

Jelen harmadik részben pedig arról fogok beszámolni – az első posztban bemutatott statisztikai összefoglalón túl -, hogy milyen karrierutakat választottak ezek a fiatalemberek (átlagosan 24 évesek). Az itt bemutatott összefüggések a felmérés 4. kérdésére kapott válaszokból táplálkoznak, amely így hangzott:

„Van-e munkahelye jelenleg? Ha igen, mivel foglalkozik? Jelenlegi munkahelye kapcsolódik-e valamilyen formában bármilyen korábban, unschoolingoló gyerekként, tinédzserként felfedezett érdeklődési területhez? Amennyiben igen, kérem, fejtse ki.” Ugyancsak sok mindent megtudtunk abból a rövid, utánkövető kérdőívből, amiben azt kértük, hogy sorolják fel és jellemezzék röviden azokat a fizető állásokat, amiket eddig betöltöttek, illetve, hogy jelöljék azt is, hogy ez a jövedelem elegendő volt-e ahhoz, hogy önmagukat eltartsák, és hogy írjanak le minden olyan karrierelképzelést, ami jelenleg foglalkoztatja őket. Ahogy az első cikkben már említettem, túlnyomó többségüknek kereső foglalkozása volt és eltartották önmagukat a kérdőív kitöltésekor tapasztalható gazdasági nehézségek idején is. A továbbiakban a tevékenységekkel és karrierutakkal kapcsolatos következtetéseket mutatom be.

 

Olyan karriert választottak, amelyek korábbi, gyerekként megtapasztalt érdeklődésükkel kapcsolatosak.

Kódolásunk alapján, az összes résztvevő közül 58-an (77%) írt le egyértelmű kapcsolatot gyerekkori érdeklődése, tevékenységei, és jelenlegi szakmája, karrierje között. Ez az arány még magasabb volt a 24 végig unschoolingolt személy esetében, közülük 21-en (88%) válaszolták ezt. De a másik két csoportban is magasa volt az arányuk (ld. a táblázatot a cikksorozat első részében.) A mintában megtalálhatóak művészek, zenészek, akik gyerekkoruk óta foglalkoznak művészettel vagy zenével, vannak számítógépes szakemberek, programozók, akik gyerekkori játékaikkal fejlesztették a készségeiket, és vannak természetimádók, akik a természetszeretetével összhangban találták meg kenyérkereső munkájukat.

Jöjjön a kedvenc példáim közül három – azért kedvenceim ők, mert olyan karrierek, amelyeket a hagyományos iskolai tanterv nem ismer, amelyek csak ezeknek a bátor iskolán kívüli fiataloknak a fantáziájában születhetett meg, akiknek volt idejük és szabadságuk ahhoz, hogy kövessék az álmaikat.

Cirkuszi mutatványosnak lenni, cirkuszt alapítani, majd fedélzetmesternek lenni egy iskolahajón[1]. Az egyik résztvevő, egy 26 éves végig unschoolingolt hölgy ezt írta:

„Három éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy cirkuszi mutatványos leszek, aztán 5 évesen elkezdtem járni egy délutáni cirkuszi foglalkozásra. Tizenhét éves koromig cirkuszi mutatványosként működtem, sokat edzettem, és időnként azóta is csinálom ezt. 19 és 24 éves korom között a legjobb barátommal a saját időszakos cirkuszi programunkon dolgoztunk. Annak érdekében, hogy trapézművész legyek ki kellett dolgoznom magamból súlyos tériszonyomat és nagyon sokat megtanultam a kötélzetekről, hogy a saját biztonságomról gondoskodni tudjak.

Ahogy a cirkuszi karrierem háttérbe szorult, jó pár új dolgot kipróbáltam és az iskolahajós vitorlázás volt az, ami igazán vonzott ezek közül. Az óceánon dolgozni nagyon magával ragadó lehetőség és a cirkuszban mindennap használt képességeimre is szükség van – olyan képességekre, mint az egyensúly, szem-kéz koordináció vagy akár szűk helyen együtt élni másokkal.

Jelenleg fedélzetmester vagyok… A fedélzetmester feladatköre hajótól függően különböző lehet, egy iskolahajón a munkám része a karbantartás is, a tanítás is, és a vitorlázás is. Én felelek a kötélzet, a vitorlák, a fedélzet és a hajótest állapotáért. Emellett elvárják, hogy a hajózásba is besegítsek, hosszabb nyílttengeri menetek alatt egy-egy őrséget vállalva, a hajók történelméről kell előadásokat tartanom, ha látogatóink érkeznek, a tanulóknak kell vitorlázási és hajókarbantartási ismereteket átadnom.”

„A tervem az, hogy nagy vitorláshajókon vitorlázzak, kormányozzak a világ körül. Jelenleg egy 100 tonnás hajóra szóló jogosítvány megszerzéséért tanulok az amerikai parti őrségnél. Ezzel a jogosítvánnyal egy maximum 100 tonnás hajót vezethetek majd. A parti őrség által kiadott jogosítványok rangsorában – lévén azok hajóméret és hajózási terület szerint rangsorolva – ez az első lépés egy nagy hajón való kapitányi jogosítvány irányába.”

 

Légi vadvilág fényképész – ez a 21 éves fiatalember, aki az első osztály után lépett ki a hagyományos iskolai rendszerből, gyönyörű (ezt mondhatom így, mert jó magam is láttam néhányat belőlük) művészi, vadvilágról szóló légi fotók üzletszerű készítésére specializálódott. Így írt erről: „Ekkora szabadságban felnőni fantasztikus volt! Rengeteg szabadtéri sportot űztem: télen síeltem, nyáron sátoroztam, hegyet másztam. Ha nem így lett volna, nem vagyok benne biztos, hogy képes lettem volna ezt a három nagy szerelmemet – szabadtér, repülés és fotózás – így összekapcsolni egy üzleti vállalkozássá.” Később leírta, hogy saját fotós vállalkozását 15 évesen kezdte és ugyanebben az évben kezdett el siklórepülőzni. A siklórepülés után következett a merevszárnyú repülőkön való repülés, majd ezeket a szenvedélyeket kapcsolta össze egyetlen egy vállalkozássá.

 

Híres filmrendező, producer és szövegkönyvíró asszisztense (18 éves korától). Ez a fiatalember, aki 20 éves volt a felmérés kitöltésekor, az óvodát, illetve a 9. osztályt (beiratkozott egy évre, hogy „kipróbálja”, majd miután színjelesre levizsgázott, kiiratkozott) leszámítva végig szabadontanuló volt. Filmhez való vonzódása korán kezdődött. 11 éves korában már YouTube videókat készített a barátaival. 16 évesen elkezdett tömegkommunikációs kurzusokra járni a közösségi főiskolára, majd 18 évesen éppen egy filmiskolába akart jelentkezni, amikor egy óriási lehetőséget kapott: legyen a helyi produkciós asszisztense egy, a lakóhelyén készülő megaprodukciónak. A főnökei nagyon elégedettek voltak vele, olyannyira, hogy megígérték neki, hogy „ha nem tudsz bekerülni LA-be, akkor maradj nálunk”. Aztán az egyik eseményt követte a másik, közel került a híres rendezőhöz, majd a felmérés idején már egy magasabb szintű beosztása volt Los Angelesben egy másik megamozi produkciós területén. Arra a kérdésünkre, hogy eleget keres-e ahhoz, hogy pénzügyileg független legyen, azt válaszolta, hogy „meglehetősen”. Célja, hogy saját rendezésű filmeken dolgozzon, és szorgalmasan dolgozik célja elérésén.

 

„Maszek polihisztor” – a válaszadók jó része késznek mutatkozott, sőt lelkesnek, karrierútjának érdeklődési körének változásával való megváltoztatására, hasonlóan ahhoz, ahogyan gyermekkorukban letettek egy tevékenységet, amikor valami más kezdte el őket érdekelni. Ennek a szélsőséges változatát a felmérés egyik legidősebb résztvevője (39 éves volt akkor) mutatta be. Tizedikes koráig vegyesen járt iskolába és tanult szabadon, majd végleg kilépett az iskolarendszerből. Gépészeti diplomát szerzett, majd –ahogy ő nevezi magát – maszek polihisztorrá vált. Így ír erről: „Polihisztorként azt csinálom, amit mindig is csináltam (a hagyományos iskolai tanulást akkor sem értékeltem, amikor kényszerítettek rá, hogy iskolába járjak). Mindennel és bármivel foglalkozom, ami érdekel. Az élet a tanulásról, a növekedésről szól és a felfedezéseid, megértéseid megosztásáról, azokkal, akik szintén tanulni és növekedni szeretnének.”

Az évek során jó pár munkakört betöltött, közöttük olyanokat, mint: kutatás-fejlesztési tanácsadó egy gyógyszergyártó cégnél, klinikai hipnoterapeuta, NLP mester, programvezető egy közösségi főiskolán, elsősegély- és bushcraft-specialista, búvároktató, harcművészetek edzője (Kung-Fu, Judo, Jeet Kun Do) és két gyerekkönyv szerzője, jelenleg egy új, esti mesekönyv sorozaton dolgozik.

 

Élvezetes és a maguk számára jelentéssel bíró karriert választottak, más, esetleg jobban fizető munkák helyett.

 

Ez a következtetés nagyon egybehangzik az előzővel, ti. hogy a karriert a gyerekkori érdeklődésük folytatásaként élték meg. A szabadon tanuló gyerekek játszanak, felfedeznek és megfigyelik a világot és így találják meg azt, ami igazán érdekli őket. Majd követik a saját érdeklődésüket felnőttkori hivatásukban és karrierútjukban vagy új terület iránt kezdenek el érdekelődni és ezt az új érdeklődét követik. Sokan közülük válaszolták azt, hogy felnőttkori életük nem sokban különbözik előző, szabadon tanuló életszakaszuktól, mivel ugyanúgy játszanak, felfedeznek és tanulnak. Arra a kérdésünkre, hogy anyagilag függetlenek-e, sokan adták azt a választ, hogy fenn tudják tartani magukat, de ez csak annak köszönhető, hogy nagyon beosztják azt, ami van, de inkább választják a kevesebb pénzt és a beosztást és a hobbijukkal való foglalkozást, mint a több pénzt és egy érdektelen munkahelyet.

A fenti négy példa legalább olyan jól illusztrálta ezt a második, a karrierutak jelentőségteljességéről szóló következtetést, mint az elsőt. Íme három további példa, ahol a karrier nem annyira a gyerekkori tevékenységek folytatása, hanem inkább a gyerekkori ideálok, elképzelések felnőttkori továbbgondolása.

Greenpeace aktivista és közösségszervező. Ez a hölgy, aki a felmérés idején 28 éves volt, a résztvevők közül egyik volt a több iskolai tapasztalattal bíróknak. 13 éves koráig járt állami iskolába, majd teljesen elutasította azt és így ezt követően szabadon tanult. Gyerekként a művészetek szippantották magukba, de érdekelték „a forradalmak és a természet” is. Az a gyanúm, hogy már maga a tény, hogy elutasította az iskolát forradalmi lelkületéből fakadt. Művészeti főiskolára jelentkezett, tanulmányait abból a tekintélyes ösztöndíjból fedezte, amit a portfoliója bemutatásáért ítéltek meg neki. Ezt követően néhány évig művészetet tanított, majd a másik érdeklődése felé fordult és Greenpeace aktivista, adománygyűjtő, és projektvezető lett. Az anyagi önállóságra vonatkozó kérdésünkre így válaszolt: „Nos, igen, szerény fizetésem van. Nem is azért választottam a munkámat, mert ez volt a legjobban fizető állás. Sokkal fontosabb számomra az, hogy olyasmivel foglalkozom, ami a közösségemnek is hasznára van.”

Egy környezetvédelmileg és társadalmilag felelős építő vállalat alapítója. Ez a felmérésünk idején 30 éves hölgy sohasem járt iskolába, de otthonoktatásban vett részt 13-14 éves koráig, amikor teljes szabadon tanulása elkezdődött. Ezt írta magáról: „Egy építkezési vállalkozás tulajdonosa vagyok. … A cég számtalan szabadon tanulóként felfedezett érdeklődésem és tevékenységem közvetlen megjelenítése, például a munkahelyi demokrácia, környezetvédelem, építés, tervezés, üzemeltetés és projektvezetés.

Emellett elnöke vagyok egy kis nonprofit vállalkozásnak is, amely technikai irányelvek kidolgozásával tevékenykedik az alternatív építési alapanyagok elterjedéséért. Én vagyok a projektvezetője a technikai irányelvek projektnek, a világ több részéről összeverbuválódott támogató csoportok munkáját koordinálom. Mind a szabályozások és irányelvek kidolgozása iránti érdeklődésem, mind a környezetbarát alternatív alapanyagok iránti elköteleződésem közvetlenül kapcsolódnak azokhoz a területekhez, projektekhez, amiket szabadon tanulóként ismertem meg, vállaltam fel.

Három éven keresztül több cégnél is megfordultam szakmai gyakorlaton. Így tanultam permakultúráról, természetes építésről, közösségtámogatásról és konfliktus megoldásról….

A szabadontanulás legtöbbet abban segített nekem, hogy megértettem önmagamat és így egy számomra jelentőségteljes felnőtt életet tudtam magamnak kialakítani. Nem gondolom, hogy valaha abbahagytam volna az unschoolingot: ugyanannyit tanulok most is, mint fiatalabb koromban. Amikor 15 éves voltam mikroszkópokat és atomi részecskéket tanulmányoztam, jelenleg a nonprofit cégek alapszabályzatait és építési szabályzatokat tanulmányozok vagy a maratonra edzek. Harminc vagyok és húsz éve gyakorolom a jó életvezetést, a saját célok irányába való tevékenykedést, a kreatív problémamegoldást, a saját érdeklődési köröm megtalálását. Folyamatosan tapasztalom, hogy sok előnyöm van az „iskolázott” társaimmal szemben.”

 

Motorizáció nélküli szállításra szakosodott várostervező. Ez a harminc éves személy, aki végig unschoolingolt, nem szeretné sem nőként, sem férfiként meghatározni magát, önmagát genderqueerként azonosítja. A bachelor diploma megszerzését követően olyan munkákon dolgozott, amelyek a városfejlesztéshez, várostervezéshez, városigazgatáshoz fűződő vonzalmát elégítették ki. Ilyen pozíciók voltak pl. egy kis város várostervező segédje, egy Borostyán Ligás egyetem Egészségügyi Tanszékének adminisztrátor segédje, egy biciklis közlekedést is vizsgáló projekt kutatási asszisztense (ezt még a főiskola alatt), egy non-profit lakhatási program koordinátora, és egy nagyvárosi Közlekedési Iroda diplomás kutatási munkatársa. Így írt magáról:

„A célom, hogy vagy a biciklis, vagy a gyalogos közlekedés tervezésben, esetleg az ergonómia területén tudjak tevékenykedni… Az érdeklődésem tipikusan rövid idejű, intenzív ciklusokban valósul meg. Erre akkor jöttem rá, amikor 16 éves voltam és elkezdtem olyan karrierutakon gondolkodni, amelyek lehetővé tennék, hogy párhavonta új projekten dolgozhassak. Tizenhét évesen felfedeztem a várostervezést, ami tematikus keretet adott több, illékony érdeklődési körömnek az elmúlt évekből. A vársotervezés, mint téma kapcsolódik azokhoz a területekhez, amelyeket tizenévesként nagyon élveztem pl. a színház tervezéshez, modell építéshez, textil tervezéshez, ökológiához, de ahhoz, hogy valóban felfogjam, hogy mi az, ami engem érdekel a dizájnban, el kellett költöznöm abból a vidéki környezetből, amiben felnőttem. Az utam azóta elég mozgalmas, de alapvetően egy irányba haladt. Elvégeztem egy alapfokú építészeti és tervezési tanfolyamot egy közösségi főiskolán, majd felvettek az építészeti és várostervezési szakra, megírtam a diplomamunkámat a vietnámi és a magyarországi poszt-szocialista várostervezési politikáról, egy rövid ideig dolgoztam egy várostervezési irodán, majd felvettek az egyetemre, ahol az érdeklődésemet frissen felkeltő motorizáció nélküli szállításról és az utazással kapcsolatos viselkedés kvalitatív kutatási módszereiről tanulok…”

 

A válaszadók magas százalékban választottak alkotó művészeti karriert.

 

Ahogy az első cikkben írtam, a 75 résztvevő közül 36 (48%) választott olyan karrierutat, amit mi alkotó művészetként kategorizáltunk, ebbe a kategóriába tartoznak a művészethez, kézművességhez, zenéhez, fényképészethez és íráshoz kapcsolódó hivatások. Feltűnő, hogy a teljesen unschoolingolt csoport 24 főjéből 19 (79%) választott ilyen hivatást. A megfigyelésünk, miszerint a teljesen unschoolingolt csoport tagjai nagyobb eséllyel választanak alkotó művészeti karriert statisztikailag magas valószínűségűnek bizonyult (p<0,001 a khi négyzet próba alapján – ld. az első cikk táblázatában). Lehetne spekulálnom a lehetséges okokról, de őszintén szólva, a kedves olvasók spekulációi éppen olyan tudományosak és elfogadhatóak lesznek, mint az enyémek. Helyette, íme három, a fentiekben leírt hivatást választó résztvevő illusztrációnak.

 

Produkciós menedzser egy nagy színháznál. Ez a 29 éves nő, aki ugyan végig unschoolingolt, de elvégezte a színművészeti főiskolát, így írt: „Aktív művész és produkciós menedzser vagyok a (egy nagy New York-i) színháznál. Úgy gondolom, hogy az, ahogyan felnőttem egyenesen vezetett ahhoz, amit ma csinálok. A gyerekként megtanult módszereknek – az új ötletek, ismeretek, területek megismerése, a kreatív problémamegoldás, a közösségben való aktív részvétel, és a többi – nagyon nagy hasznát vettem. Tulajdonképpen ugyanezt csinálom most is, csak már felnőttként. Szervezés, világítástervezés, táncolás, dolgok létrehozása – pont ezt csináltam kisgyerekként és kamaszként is.”

 

A pénzügyi függetlenséggel kapcsolatos kérdésünkre, ezt válaszolta: „New York-ban nem könnyű az élet, de én pénzügyileg független vagyok a főiskolai diplomám 2008-as megszerzése óta. Sohasem volt nehéz munkát találnom. Megtaláltam a kortárs színházat és számos más művésszel, művésznek dolgozom. A díjam nem magas, de nekem megéri, ha számomra érdekes és hiteles projekteken dolgozhatok.”

 

Textil művész, kézműves, vállalkozó. Ez a 21 éves nő, aki végig usnchoolingolt és felsőoktatásban sem tanult, így írt: „Önfoglalkoztató művész/kézműves vagyok. Értékesítek online és helyben. Ugyanazt csinálom, ami gyerekként érdekelt! Mindig alkottam valamit, imádom a munkámat!” A pénzügyi függetlenségről való kérdésünkre ezt válaszolta: „Igen, 19 éves korom óta vagyok anyagilag független (most 21 vagyok). Fontos számomra, hogy jól éljek és nagyon büszke vagyok rá, hogy a bevételeim évről évre növekednek. Felnőtt unschoolerként nagy nyomást éreztem magamon, hogy szakmailag sikeres legyek, mert az emberek kétségbe vonták, hogy erre képes lennék. És azért is, hogy megmutassam a húgaimnak, hogy mit jelent ez nekünk.”

 

Önfoglalkoztató zongora- és hegedűoktató, feltörekvő előadóművész. Ez a 28 éves nő, aki 10 éves koráig otthonoktatásban részesült, majd ezt követően unschoolingolt, a felmérés idején két munkakört töltött be. Az egyik munkaköre szerint vállalkozó webdesigner volt, ezt a vállalkozást immár tíz éve folytatta. A másik, számára jelentősebb vállalkozás a zongora és hegedűtanítás volt, amit hét éve űzött. Az utóbbiról így írt: „Ez az én utam és ezt mind magamnak építettem… Jelenleg 31 diákom van, magánórákat tartok, zenedarabokat tanítok, zeneelméletet, hallást, zenetörténetet, zeneszerzést, technikát, fellépést és leginkább átadom a zene iránti szenvedélyemet. Imádom a munkámat!”

 

Az anyagi függetlenségre vonatkozó kérdésünkre ezt írta: „Igen. A saját vállalkozásomat vezetem és ez elegendő bevételt hoz, hogy kényelmes életet biztosíthassak magamnak … (a város neve törölve) drága városában. ’Jól élni’ nagyon fontos nekem, de ahogy én nézem ezt, azt jelenti, hogy: anyagilag felelős vagyok az életemért és megengedhetem magamnak azokat a dolgokat, amik fontosak nekem… És legfőképpen azt jelenti, hogy mindezt úgy teszem, hogy közben örülök az életnek.”

 

A karriert firtató kérdésünkre összefoglalóan ezt a választ adta: „Szeretem a zenetanári karrieremet, de közben szeretnék fellépni a zenekarommal, ez egy másik karrierutam. Basszusgitáron játszom és énekes vagyok a zenekarban és jövő héten vesszük fel azt a teljes albumot, amihez egy Kickstarter kampányban szereztük meg a fedezetet… A céljaink felé visz ez az album is, közben tervezzük a 2014-es turnénkat és tárgyalunk egy lemezkiadóval.”

 

A válaszadók nagy százaléka volt vállalkozó.

 

Ahogy a cikksorozat első részében volt róla szó, a válaszadókat vállalkozóknak kategorizáltuk, ha volt saját vállalkozásuk és az fedezte a megélhetésüket vagy ha azon dolgoztak, hogy mielőbb fedezze a megélhetésüket. Ez a kategória nagyban átfedést mutatott az alkotó művészek kategóriájával, hiszen jó páran a saját alkotásaikat vagy művészeti szolgáltatásaikat értékesítették. Mindösszesen, a kategorizálásunk alapján, 40 fő (53%) válaszolta azt, hogy vállalkozó. Itt is igaz volt az, hogy ez a százalék a legmagasabb volt a teljesen unschoolingolt csoportban (63%), de a különbség ebben az esetben nem érte el a statisztikailag jelentős szintet. A fent bemutatott esetek jó része nem csak az alkotó művészet, hanem a vállalkozó szellem példái.

A munkával való elégedettséget tanulmányozó szociológiai kutatások azt mutatják, hogy azok a munkahelyek, karrierek a legkielégítőbbek az emberek számára, amelyek nagy részben tartalmaznak önirányítási lehetőséget. Egy dolog, ami nagyszerűen kiviláglik a tanulmányunkból, az az, hogy a válaszadóink nagyon nagy részt olyan karrierutakat választottak, ahol ez a jellemző nyomon követhető. Nagy átlagban saját maguknak dolgoztak vagy olyan munkakörnyezetben ahol önmaguk főnökei lehettek. Nem nagyon lepődtünk meg ezen. Azok az emberek, akik kiszállnak a hagyományos iskolarendszerből, ahol jellemzően megmondják nekik, hogy mit csináljanak, a karrierjükben is elkerülik az ilyen szituációkat.[2]

 

A válaszadók nagy százaléka – főleg a férfiak – választott műszaki, tudományos-technológiai (STEM) pályát.

Eleinte nem terveztük, hogy a mérnöki, tudományos, technológiai karrierutakat külön bekódoljuk, végül az első cikkre érkezett megjegyzés hatására belevettük ezt is. A meghatározást a Nemzeti Tudományos Alap által publikált módon (itt, külső link) adtuk meg, ami tágabb a máshol használt definícióknál, és beleveszi a társadalmi tudományokat is a természettudományok, technológia, mérnöki ismeretek és matematikán kívül. A társadalmi tudományokban tevékenykedők azonban csak abban az esetben kerültek ebbe a csoportba, ha kutatást végeztek az adott területen vagy a társadalmi tudományok technikai aspektusait használták munkájuk során. Ahogy a többi elemzés esetében történt, Gina is és én is elkészítettük külön a magunk osztályozását, majd összehasonlítottuk a kettőt és a különbségeket megbeszélve döntöttük el, hogy hova kerüljenek.

Összességében a 75 résztvevőből 22 fő (29%) dolgozott ezen a területen. Amikor ezt lebontottuk nemekre (kihagyva azt a személyt, aki nem szerette volna, ha neme alapján osztályozzuk őt) azt láttuk, hogy az 58 nőből 13 fő (22%) és 8 fő (50%) a 16 férfiból került ebbe a kategóriába. A férfiaknak a teljes mintában való viszonylag alacsony jelenléte ellenére, ez a különbség statisztikailag igen jelentős (p=.030 a chi négyzet teszten). Láthatóan a teljes populációban megfigyelhető jelenség, miszerint a férfiak gyakrabban választanak műszaki-tudományos pályát, az unschoolingolók között is megtalálható.

A mintánkban szereplő tudományos-műszaki pályát választók jellemzően valamilyen mérnöki vagy IT területen dolgoztak, de van a mintában archeológus, terepen dolgozó biológus, matematika és tudományok tanár, intelligencia elemző, illetve négy fő, akik az orvostechnológia különböző területein tevékenykednek.

————————————————————————————————————————-

A kutatást feldolgozó következő és egyben utolsó cikkben, a felnőtt unschoolereknek a saját unschooling tapasztalataikról adott értékelését fogom elemezni.Mit szerettek abban ahogyan felnőttek unschoolerként és mit nem. Hogyan érezték magukat a társas viszonyaikban? Unschoolingolnák-e a saját gyerekeiket. Van-e olyan közöttük, aki jobban szerette volna, ha nem unschoolingol és ha van, akkor mi az, amit utólag sajnálnak benne?

[1] klasszikus építésű, több árbocos oktató vitorlás hajó (a fordító)]

Az eredeti cikk itt található. A fordítás a szerző engedélyével készült.

Az eredeti cikk szerzője Peter Gray, Ph.D., a Boston College kutató professzora, a Free to Learn (Basic Books, 2013) és a Pszichológia (Worth Publishers, 7. kiadást megért felsőoktatási szövegkönyv) szerzője. Komparatív, evolúciós, fejlődés pszichológiai, és pszichopedagógiai kutatásokat vezetett és publikált. Tanulmányait a Columbia Egyetemen végezte, biológia Ph.D. fokozatát a Rockefeller Egyetemen szerezte. Jelenlegi kutatásai és írásai elsősorban a gyerekek természetes tanulására és a játék élethosszig ható értékére fókuszálnak. A saját játékai közé nem csak a kutatásai és írásai tartoznak, hanem a hosszú távú biciklizés, kayakozás, erdei síelés és a növénytermesztés. Honlapja értékes információforrás azoknak, akik az iskola természetes alternatíváját keresik.