Posted by on feb 20, 2016 in Szabadtanulás |

Hetvenöt felnőttkorú, unschoolingolt személy beszámolója a gyerekkoráról és a felnőttkori tapasztalatairól

Egy, a jelen cikkben leírt felmérést megelőző felmérésben, kollegámmal Gina Riley-val szabadon tanuló családok felnőtt tagjaival készítettünk felmérést. Olyan családokról van szó tehát, ahol a gyerekek nem jártak iskolába és otthon sem oktatták őket semmilyen tanmenet szerint, ehelyett megengedték nekik, hogy felelősséget vállaljanak saját maguk képzéséért. A részvételi felhívást 2011 szeptemberében tettük közzé a blogomon és különböző más weboldalakon. 232, a kritériumoknak megfelelő család töltötte ki a kérdőívet. A válaszadók zöme az édesanyák közül került ki, mindössze 9 édesapa volt a válaszadók között. Abban a felmérésben arra voltunk kíváncsiak, hogy miért és milyen előzmények után választották az unschoolingot, illetve hogy melyek a legfőbb előnyei és kihívásai a tapasztalataik szerint az unschoolingnak.

A felmérés eredményeit egy háromrészes cikkben tettem közzé a blogomon, valamint Ginával együtt publikáltunk egy dolgozatot az Unschooling és Alternatív Tanulási Naplóban. Eléggé nem meglepő módon a válaszadók nagyon lelkesek voltak és pozitívan nyilatkoztak az unschoolinggal kapcsolatos tapasztalataikról. Hosszasan sorolták az előnyöket, úgy mint a gyermekeik fizikai és pszichés jólléte, jobb társas élet, hatékonyabb tanulás és pozitívabb hozzáállás a tanuláshoz. Megemlítették a család megnövekedett összetartását, kiegyensúlyozottságát és az iskolai napirend alól való mentességet, ami az egész család életét megkönnyítette. A kihívások, amelyeket megemlítettek elsősorban az unschooling módszerek külvilág felé való megvédésére, illetve a saját kulturálisan-meghatározott gondolkodásmódjuk megváltoztatására vonatkoztak.

A felmérés eredménye arra vezetett bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy vajon az unschoolingos gyerekek hogyan vélekednek a saját szabad tanulásukról. Felmerültek bennünk kérdések arra vonatkozóan is, hogy a felnőtt korba ért unschoolingosok képesek voltak-e bekerülni a felsőoktatásba, ha ezt szerették volna, és hogy képesek voltak-e kielégítő munkát találni. Ezek a kérdések vezettek el aztán az e cikkben leírt, felnövekedett unschoolereket felmérő kutatáshoz.

A felnőtt szabadon tanulók felmérésénél alkalmazott kutatási módszer leírása

  1. március 12-én Gina és én kiposztoltunk erre a blogra egy felhívást, amelyben résztvevőket kerestünk a kutatáshoz. A felhívást sokan megosztották számos honlapon és az online médiában. Annak érdekében, hogy ugyanazt értsük unschooling-on, a felhívásban így írtuk körül:

„Az unschooling nem iskolai tanulás. Az unschooling szülők nem küldik iskolába a gyerekeiket és nem végeznek iskolás-jellegű dolgokat otthon. Legfőképpen nem írnak elő semmilyen tanrendet a gyermekeiknek, nem követelik meg a gyerekeiktől, hogy adott feladatokat elvégezzenek csak azért, hogy tanuljanak és nem mérik a gyerekeik tanulásbeli haladását. Ehelyett megadják a gyerekeiknek a szabadságot, hogy a saját érdeklődésüket kövessék, és hogy a maguk módján tanulják meg azt, amire szükségük van ehhez. Számtalan módon igyekeznek biztosítani a gyerekeik tanulását támogató környezetet. Összefoglalva: az unschoolingban élni és tanulni egyet jelent.”

A felhívásban szerepelt még az, hogy a jelentkezők (a) legalább 18 évesek legyenek, (b) gimnáziumi éveikből legalább két év a fentiekben megadott definíció szerinti unschooling szellemében zajlott és hogy (c) a gimnázium két utolsó évét nem iskolában végezték el.

A felhívás tartalmazta Gina email címét és egy kérést, hogy a potenciális résztvevők nála jelentkezzenek, hogy elküldhessük nekik a beleegyezési nyilatkozatot és a kérdőívet. A kérdőívben szereplő kérdések felmérték a válaszadók nemi hovatartozását, születési idejét, tanulási hátterét (hány évig jártak iskolába, tanították őket otthon, tanultak szabadon), unschooling választásuk okát (az ő szemszögükből). Rákérdezett arra, hogy milyen szerepet töltöttek be a szülők a tanulásukban az unschooling évek alatt, az unschooling évek után megélt formális oktatásban szerzett tapasztalatokra (beleértve, hogy hogyan nyertek felvételt és hogyan tudtak alkalmazkodni az ottani elvárásokhoz), jelenlegi munkahelyükre, felnövekedésük közbeni és jelenlegi társas kapcsolataikra, az unschoolingnak köszönhető előnyökre és hátrányokra, illetve, hogy a saját gyereküket hogyan taníttatnák.

A kitöltött kérdőívek hat hónapon keresztül érkeztek vissza. Gina és én is külön-külön többször is elolvastuk őket, hogy a minőségi elemzés alapján ki tudjunk dolgozni egy kódrendszert a válaszok bekategorizálásához. Miután megállapodtunk a kódrendszerben, mindketten újraolvastuk a válaszokat és bekategorizáltuk őket, majd összehasonlítottuk a kettőnk kódjait és megállapodtunk a különbségek kiigazításában.

A résztvevők három csoportja

Végül összesen 75 olyan személy küldte vissza a kitöltött kérdőívet, aki megfelelt a feltételeknek. Közülük 65-en az Egyesült Államokból, 6-an Kanadából, 3-an az Egyesült Királyságból és 1 fő Németországból (ahol az unschooling illegális) jelentkezett. A válaszadók átlagéletkora 24 volt, 18 és 49 közötti szórással. Nyolcan voltak még a tízes éveik végén, 48-an a húszas éveikben, 17-en a harmincas éveikben és ketten negyven fölött. 77%, 58 fő nő, 16 fő férfi és egy fő, aki önmagát nem hagyományos neműnek nevezte. A női válaszolók magas aránya általánosan jellemző a kérdőíves megkeresésekre és nem jelenti azt, hogy több lenne a lány a szabadon tanulók között, éppen ellenkezőleg, előző tanulmányunk alapján azt kell gondolnunk, hogy az eltolódás éppen a fiúk irányába van – a családi kérdőívekre válaszolók között valamivel több fiú gyerek volt mint lány.

Annak érdekében, hogy a válaszok összehasonlíthatóak legyenek, a válaszadókat három csoportba osztottuk a legutolsó teljes iskolában vagy otthonoktatásban töltött évük alapján. Az első csoportba kerültek a teljesen unschoolingolt válaszadók – sem formális oktatásban, sem otthoni tanításban (az otthonoktatás, bár nem iskolában zajlik, nem unschooling) nem volt részük. A második csoportba azok kerültek, akik egy vagy két évet jártak ugyan iskolába vagy oktatták őket otthon, de hatodik osztály után már nem. A harmadik csoportba pedig azok kerültek, akik hatodik osztályos koruk után jártak egy vagy több évet iskolába, vagy oktatták őket otthon. Ily módon elméletileg (és gyakorlatilag) azok, akik a második csoportba kerültek bármikor járhattak iskolába vagy taníthatták őket otthon az első hat évfolyamon, akik a harmadik csoportba kerültek pedig az első 10 évfolyamon.

A táblázatban foglaltuk össze a válaszadók statisztikai jellemzőit. Az oszlopok tetején látható minden esetben az adott csoportban résztvevők száma. Az első három sorban az életkorok átlaga és szórása, az iskolában vagy otthonoktatásban töltött évek átlagosan és szórásban, valamint a nőnemű válaszadók számát az adott csoportban. Jól látható, hogy a csoportok meglehetősen hasonlóak a résztvevők számát, az átlagos életkort és a női válaszadók arányát tekintve, és csak – érthető okokból – az (iskolai vagy otthoni) oktatásban töltött évek számában különböztek egymástól.

ADATOK ÖSSZEGZÉSE
(Előzetes elemzés alapján)
I.CSOPORT (0év oktatás) N=24
II. CSOPORT (oktatás max. 6. osztályig) N=27
III. CSOPORT (kevés oktatás 6. osztályt követően) N=24
1. Kor: átlag (szórás)
24 (18-35)
25 (19-37)
24,5 (18-49)
2. Oktatásban (iskolai vagy otthoni) töltött idő: átlag (szórás)
0 (0-0)
5 (1-7)
8 (1-11)
3. Nem: nők %-os aránya
19/24=79%
20/27=74%
19/24=79%
4. Felsőoktatásban való részvétel
18/24=75%
23/27=85%
21/24=88%
5. BA vagy annál magasabb szintű diplomát szerzett/szerez
14/24=58%
12/27=44%
7/24=29%
6. Ajelenlegi munkája gyerekkori érdeklődési köre
21/24=88%
19/27=70%
18/24=75%
7. Pénzügyileg független
11/15=73%
18/21=86%
14/19=74%
*8. Művészeti/filmes
/szinházi/írói karrier
19/24=79%
9/27=33%
8/24=33%
9. Vállalkozó szellem
15/24=63%
14/27=52%
11/24=46%
10. Egyértelmű unschooling választás a saját gyereknek
18/23=78%
16/27=59%
16/24=67%
11. Egyértelmű nem unschooling választás a saját gyereknek
1/23=4%
2/27=7%
2/24=8%
*Szignifikáns különbség minden csoportban.

Unschooling évek utáni formális felsőoktatási rendszerben való tanulás

A kérdőív 5. kérdése így hangzott: „Kérem, írja le röviden, milyen felsőoktatási formában tanult, mint pl. közösségi főiskola, főiskola, egyetem, vagy valamilyen képesítést adó felsőoktatási intézmény. Hogyan tudott bejutni az adott főiskolára érettségi bizonyítvány nélkül? Hogyan alkalmazkodott az unschooling után a jóval formálisabb oktatási formához? Kérem sorolja fel, hogy milyen végzettségeket szerzett vagy milyen végzettségek megszerzésén dolgozik jelenleg.”

Az erre a kérdésre adott válaszok a cikksorozat második részében ennél jóval bővebben lesznek kifejtve, sokat idézek is majd a résztvevőktől. Itt csak a kódolásunk alapján kapott statisztikai adatokat összegzem.

Mindösszesen 62 fő (83%) vallotta azt, hogy részt vett valamilyen felsőoktatási formában. Ebbe beletartoztak szakmát adó képzések (pl. főzőiskola), közösségi főiskolai tanfolyamok, valamit hagyományos főiskolai programok és másoddiplomás képzések is. Ahogy a táblázat negyedik sorában látható, ez a százalékos megoszlás meglehetősen hasonló volt mindhárom csoportban.

Mindösszesen 33 (44%) végzett el vagy tanult éppen valamilyen mesteri fokozatot adó főiskolai képzés nappali tagozatán. Ahogy a táblázat 5. sorából kitűnik, a főiskolai vagy annál magasabb diploma megszerzésére irányuló magatartás fordítottan aránylik az előzetesen formális iskolai vagy otthonoktatásban töltött időhöz. A teljesen unschoolingolt csoportba tartozók iratkoztak be legnagyobb valószínűséggel valamilyen diplomás képzésbe, ezzel szemben a legtöbb időt formális oktatásban töltöttek diplomáztak le a legkisebb valószínűséggel. Ez a különbség, azonban, bár jelentős, nem éri el a statisztikai fontosság elfogadott szintjét (a khi négyzet próba alapján p=0.126)

A 33 felsőoktatásba beiratkozott főből 7-en nyilatkoztak úgy, hogy az érettségit hagyományos úton szerezték meg, 3-an online bizonyítványt szereztek. A többiek érettségi nélkül jutottak be a mesterképzési programba, kivéve néhány esetet, amikor „saját”[1] bizonyítványuk volt, ami – feltételezzük – nem volt hivatalosan elismert bizonyítvány. A 33 főből mindössze heten szereztek hivatalos (SAT vagy ACT rendszerű) bizonyítványt a főiskolai felvételihez. Messze a leggyakoribb változata a főiskolai felvételinek az unschoolingolt fiatalok esetében a közösségi főiskola volt. 21-en végeztek el valamilyen kurzust a közösségi főiskolán, majd az itt kapott bizonyítványt használták a felvételijükhöz. Voltak közöttük, akik viszonylag korán kezdték el ezeket a kurzusokat (egyikük 13, de tipikusan 16 éves korban) és így korábban kezdték el a főiskolai karrierjüket is. A közösségi főiskolán megszerzett kreditpontok áthozatalával voltak, akiknek kevesebb félévig kellet járniuk (és így kevesebb félévet kifizetniük) a diploma megszerzéséhez. És végül voltak, akik interjúkon vagy a portfoliójuk bemutatásával kerültek be a főiskolai képzésbe.

A választott főiskolák meglehetősen sokfélék voltak. Voltak közöttük állami egyetemek (pl. South Carolina Egyetem és az UCLA), elit Borostyán Ligás egyetem (a Cornell), és számos kisebb művészeti főiskola (pl. Mt. Holyoke, Bennington és Earlham).

A résztvevők viszonylag kevés tanulási nehézséggel találkoztak a főiskolai képzésük alatt. Azok a diákok, akik soha előtte nem jártak még tanteremben, vagy soha nem olvastak olvasókönyvet, hirtelen ott találták magukat, amint ötösöket és dicséreteket kapnak, mind a közösségi főiskolán, mind a mesterképzéseken. Láthatóan a kötelező tanrendtől mentes előéletük nem jelentette azt, hogy ne lett volna meg a kellő tudásanyaguk vagy képességük a sikeres főiskolai tanulmányokhoz. A legtöbben azt írták a kérdőívekben, hogy tanulási előnyük van a csoporttársaikhoz viszonyítva, mivel őket nem fárasztotta le, nem égette ki az előzetes iskolai oktatás, és unschoolerekként megtanulták, hogy ők a felelősek a saját tanulásukért, és a főiskolai tanulmányokat is saját maguk választásának élték meg, ezáltal a legtöbbet akarták kihozni az ott töltött időből. Többen a megkérdezettek közül írták, hogy csalódtak a főiskolai társadalmi életben. Azzal a reménnyel mentek oda, hogy majd elmerülhetnek egy intellektuálisan stimuláló környezetben, és ezzel szemben azt találták, hogy a diáktársaikat leginkább az ismerkedős bulik és az ivás érdekli. Erről még bővebben lesz szó a sorozat második cikkében.

Karrierek

A kérdőív negyedik kérdése így hangzott: „Jelenleg alkalmazott-e?” Ha igen, mit dolgozik? A terület, ahol jelenleg dolgozik megegyezik-e valamelyik korábbi, szabadon tanuló gyerekként/kamaszként megtalált érdeklődési körével? Ha igen, kérem fejtse ki.”

Az erre a kérdésre adott válaszok kielemzése után úgy éreztük, szükséges egy rövid utólagos kérdőív elkészítése is. Ezt az utólagos kérdőívet minden résztvevőnek kiküldtük és arra kértük őket, hogy sorolják fel minden fizetségért végzett munkájukat, mondják meg, hogy ezekkel a munkákkal eleget kerestek-e ahhoz, hogy fenntartsák magukat, illetve, hogy írják le a jelenlegi karriercéljaikat. Az utólag kiküldött kérdőívre 63 fő ((4%) válaszolt.

A válaszadók túlnyomó többsége jól keresett a felmérés idején, ez alól néhány nappali tagozatos diák és néhány kisgyerekes anyuka volt a kivétel. A kiegészítő kérdőívre választ adók 78%-a mondta azt, hogy pénzügyileg függetlenek, de többen hozzá tették, hogy bevételeik szerények és anyagi függetlenségük nagyrészt spórolós életvitelüknek köszönhető. Többen közülük a visszafogott életvitelt értéknek látták és azt írták, hogy inkább végeznek olyan munkát, amit élveznek és aminek látják az értelmét, mint más, jobban fizető munkát.

Összességében elmondható, hogy a válaszadók a munkahelyek és karrierek széles skáláján mozogtak, de két általánosítható következtetést találtunk és ezt beépítettük a kódolásba is.

Az első ilyen általánosítható következtetésünk az volt, hogy a válaszadók viszonylag nagy számban választottak általunk kreatív művészetként kategorizált hivatást. Ebbe a kategóriába soroltuk a művészethez, kézművességhez, zenéhez, fényképészethez és íráshoz kapcsolódó hivatásokat. Az összes válaszadóból 36-nak (48%) választottak erről a területről, az iskolába egyáltalán nem jártak közül feltűnően nagy számban, 79% tartozott ebbe a csoportba – ahogy a táblázat 8. sorából látható. A megfigyelés, miszerint a teljesen unschoolingolt csoportba soroltak nagyobb valószínűséggel választottak a kreatív művészeti kategóriába tartozó hivatást statisztikailag magas valószínűségűnek bizonyult (p<0,001 a khi négyzet próba alapján).

A második következtetés az volt, hogy a résztvevők közül sokan voltak vállalkozók. A válaszadók akkor kerültek ebbe a csoportba, ha már elindítottak egy saját vállalkozást és már most ebből létek vagy azon dolgoztak, hogy ebből éljenek meg a jövőben. Ez a csoport jelentős átfedést mutatott a kreatív művészeti kategóriával, tekintettel arra, hogy sokan a saját kreatív művészeti termékeiket vagy szolgáltatásaikat árulták. A kódolásunk alapján 40 fő (53%) volt vállalkozó. Ahogy a táblázat 9. sorából látható ennek az előfordulása is a teljesen unschoolingolt csoportba tartozók között volt a legvalószínűbb (63%), de ebben az esetben a különbözőség nem érte el a statisztikailag jelentős mértéket.

Válaszul arra, hogy a jelenlegi hivatásuknak van-e köze gyerekkori érdeklődésükhöz és tevékenységeikhez 58-an (77%) válaszolt egyértelműen pozitívan. Sok esetben a kapcsolat egyértelmű volt. Művészek, zenészek, színházi emberek és hasonló elfoglaltságúak zökkenőmentesen folytatták gyerekkori hobbijaikat felnőttkori hivatássá, és voltak a művészeti pályán kívül is olyanok, akik beszámoltak ugyanilyen természetes átmenetről. Ahogy a 6. sorban látszik, a kapcsolat itt is a teljesen unschoolingolt csoportban volt a legerősebb, de itt sem érte el a statisztikailag jelentős mértéket.

Az fentiekben leírt általánosításokat a cikksorozat harmadik részében fogjuk részletesebben, idézetekkel illusztrálva kifejteni.

Az usnchooling évek tapasztalatainak értékelése

A felmérés 7. kérdése így hangzott: „Melyek voltak az unschooling legfőbb előnyei az Ön számára? Kérem, válaszoljon a kérdésre abból a szempontból, hogy hogyan érezte magát annak idején gyerekként és hogyan érez most, visszatekintve. Értékelése szerint hogyan segítette Önt az unschooling a felnőtté válásban?”

Szinte mindegyik válaszadó, bár különbözőképpen, a szabadságot és a függetlenséget emelte ki, illetve az időt, amit így arra kaptak, hogy a saját érdeklődésüket kövessék. 70%-uk mondta azt, hogy így vagy úgy az unschooling segítette őket abban, hogy motivált, önálló egyénekké váljanak. Sokan említették azokat a tanulási lehetőségeket, amelyek nem lettek volna elérhetőek, ha iskolában lettek volna, a viszonylag zökkenőmentes felnőttlétbe való átmenetet és az egészségesebb (vegyes korú) társas életükről, amit az iskolán kívül tapasztaltak meg, szemben azzal, amit az iskolában tapasztalhattak volna meg.

A 8. kérdés így hangzott: „Melyek voltak az Ön számára az unschooling főbb hátrányai? Kérem itt is válaszoljon a kérdésre abból a szempontból, hogy hogyan érezte magát annak idején gyerekként és hogyan érez most, visszatekintve. Értékelése szerint hátráltatta-e Önt az unschooling a felnőtté válásban?”

A 75 válaszadó közül huszonnyolcan válaszolták azt, hogy semmilyen hátrányuk nem származott az unschoolingból. A fennmaradó 47 által említett legfőbb hátrányok (1) az unschooling mások általi kritizálásával, negatív megítélésével volt kapcsolatos (ezt legkevesebb 21 fő említette), (2) az elszigeteltség valamilyen szintű megélésével (ezt 16 válaszadó említette), ami részben abból adódott, hogy viszonylag kevés otthontanuló vagy magántanuló volt a környékükön, illetve (3) a felsőoktatásban megtapasztalt, az iskolába járók értékeihez és társadalmi stílusához való igazodási kényszert (ezt 14 válaszadó említette).

A 75 válaszadó közül 72 mondta azt, hogy az unschooling előnyei – saját megítélésük szerint – egyértelműen számosabbak a hátrányoknál. Ennek ellenkezőjét vallotta 3 résztvevő, akik közül ketten határozottan negatív véleménnyel voltak mind a saját usnchoolingjukról, mind az unschoolingról általában (részletek a cikksorozat negyedik részében).

A kilencedik kérdés így hangzott: „Ha családja/gyerekei lesznek, választaná-e azt, hogy őket is az unschooling elvei szerint neveli? Miért igen, vagy miért nem?” Egy válaszadó kihagyta ezt a kérdést, a fennmaradó 74-ből 50 (67%) válaszolt olyan módon, amit mi egyértelmű igennek kódoltunk, közülük 8-nak már voltak iskoláskorú gyerekei, akik usnchoolingoltak. A fennmaradók közül 19 fő válaszolt úgy, hogy mi azt talán-nak kódoltuk (a gyerek személyiségétől, vágyaitól, a másik szülő hozzájárulásától, egy jó alternatív iskola közelségétől tették függővé) és 5 fő válaszát kódoltuk nem-nek. A nemmel válaszolók között volt kettő azok közül, akik a saját unschoolingjukat negatívan élték meg és három másik személy, akik a saját unschoolingjukkal kapcsolatos pozitív érzéseik ellenére más okokból nem szeretnék unschoolingolni a saját gyerekeiket.

A sorozat negyedik része mélyebben elemzi majd az unschooling előnyeit és hátrányait a válaszadók leírásai és értékelési alapján.

A felmérés korlátai

A felmérés egyik legnagyobb korlátja természetesen az, hogy a minta nem véletlenszerűen kiválasztott felnőtt unschoolerekből áll, hanem saját elhatározásból jelentkeztek a résztvevők. Ahogy már volt róla szó, viszonylag kevés a férfi válaszadó. Ennél nagyobb probléma lehet az, hogy a felmérésben felülreprezentáltak az unschoolinggal és az életükkel elégedettek. Valóban elég valószínűnek tűnik, hogy az életükkel elégedettebbek szívesebben osztják meg a tapasztalatikat és ezáltal valószínűbb, hogy jelentkeznek a felmérésre, az életükkel kevésbé elégedetteknél.  Emiatt jelen kutatás önmagában nem lehet alapja semmilyen kemény állításnak a teljes unschooler populáció tapasztalatira vagy megéléseire vonatkozóan. Amit a kutatás viszont megmutat az az, hogy az unschooling egyértelműen összeegyeztethető a boldog felnőttkorral. A kérdőívünkre jelentkezettek csoportjára kijelenthető, hogy az unschooling messzemenően előnyösebb, mint amennyire hátrányos, ami a felsőoktatási, hivatásbeli és más fontos élettapasztalatokat illeti.

A következő három részben még többet olvashatnak ezeknek a felnőtt unschoolereknek a tapasztalatairól, sok idézettel. (A második rész fordítása már elkészült, itt található.)

[1] Bizonyos otthontanuló/unschooling programok esetében az USA-ban a szülő adja ki az évvégi bizonyítványt.

Az eredeti cikk itt található. A fordítás a szerző engedélyével készült.

Az eredeti cikk szerzője Peter Gray, Ph.D., a Boston College kutató professzora, a Free to Learn (Basic Books, 2013) és a Pszichológia (Worth Publishers, 7. kiadást megért felsőoktatási szövegkönyv) szerzője. Komparatív, evolúciós, fejlődés pszichológiai, és pszichopedagógiai kutatásokat vezetett és publikált. Tanulmányait a Columbia Egyetemen végezte, biológia Ph.D. fokozatát a Rockefeller Egyetemen szerezte. Jelenlegi kutatásai és írásai elsősorban a gyerekek természetes tanulására és a játék élethosszig ható értékére fókuszálnak. A saját játékai közé nem csak a kutatásai és írásai tartoznak, hanem a hosszú távú biciklizés, kayakozás, erdei síelés és a növénytermesztés. Honlapja értékes információforrás azoknak, akik az iskola természetes alternatíváját keresik.