Posted by on okt 15, 2015 in Követni az érdeklődésüket, Szabadtanulás |

(A cikk olvasói kérdéseket dolgoz fel, ezért a kérdés-felelet struktúra.)

Idézem Sebastian Wren (elemi iskolai olvasás specialista) szavait: „Legjobb tanítási szándékaink ellenére a negyedikeseink 40%-a még a legalapvetőbb olvasási készségeket sem birtokolják. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy az olvasás olyan képesség, ami nem természetes és amit nagyon nehéz megtanulni.”

Mit szólnál a következőhöz: Lehet, hogy nem az olvasás az, ami nem természetes, hanem kilencéves korban olvasni nem egyetemlegesen természetes. (Nagyon sok szabadon tanuló gyerek lenne negatív statisztikai adat az iskolában.) Vagy hogy olvasni tanulni több évnyi túl korai nyomasztás hatására nagyon nehéz?

Wren összekeveri a gyerekek segítését, hogy olvassanak a felnőtt analfabetizmus megelőzésével. A célok egyáltalán nem ugyanazok. Az ő feladata nem az, hogy megtalálja, hogyan lehet segíteni a gyerekeket megtanulni olvasni, hanem az, hogy beazonosítsa azokat a tényezőket amelyek a felnőttkori tudatlansághoz vezetnek. Nem feladata rájönni, hogy az általa látott „problémáknak” van-e valóban köze a felnőttkori tudatlansághoz. Nem feladata rájönni, hogyan tanulnak meg a gyerekek természetes úton olvasni. Az ő feladata az, hogy kitalálja, hogyan lehet őket rábírni az olvasásra az iskolában.

A negyedikesek 40%-ának hiányzó olvasási készsége félelmetes statisztika egy iskolának, amely a tantervében szerepelteti, hogy a gyerek negyedike korára önállóan fog olvasni. De jelent-e ez valamit azoknak a gyerekeknek, akik nem járnak iskolába? És az, hogy az alapvető olvasási készség hiánya negyedikben magas korrelációt mutat a felnőttek alacsony olvasási készségével azért van-e mert a készségeket nem sajátították el elég korán vagy mert az iskolai környezet kontraproduktív volt attól kezdve, hogy ezt kimutatták?

Az olvasásnak semmi köze a természetességhez, éppen hogy a kultúránk terméke.

A beszélt nyelv is a kultúránk terméke. Milyen jelentősége van a „nem természetességének” a beszédtanulásban? Ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni semmi másra nincs szükség csak a nyelv jelenlétére és arra, hogy hasznos legyen számunkra.

Az olvasással az a helyzet, hogy van egy bizonyos helyes módja, ha nyelvtanilag megfelelően akarjuk használni.

Ugyanez igaz a beszélt nyelvre. Jelent-e ez bármilyen akadályt az anyanyelvünk megtanulásakor?

Hogy MIKOR történjen a gyerekek olvasásra való tanítása, ez az igazi vitatéma!

És az emberek az alábbi okok miatt vitáznak a gyerekek olvasni tanításáról:

  1. A legtöbbnek nincsen tapasztalata olyan gyerekekkel, akik tanítás nélkül tanultak meg olvasni. El sem tudják képzelni, hogy a gyerekek megtanulnak olvasni, ha megkapják hozzá a szabadságot. A „Nos, lehet, hogy igaz, de én biztosra akarok menni” gondolkodás rabjai.
  2. Mások a céljaik. Ha valakinek az a célja, hogy hagyja kibontakozni a tanulást a maga természetes módján, annak soha nem lesznek ugyanazok az igényei, mint valakinek, aki „biztosra akar menni” vagy valakinek (pl. az iskolának), aki azt szeretné, hogy a gyerekek adott korig bezárólag önállóan olvassanak. Ez a vita olyan, mint amikor két utazó azon vitázik, hogy melyik a jobb úti csomag és közben nem jönnek rá, hogy az egyikük a sivatagon keresztül, a másikuk az Everesten keresztül utazik. A szülők valódi céljait eltakarja a „legjobbat akarjuk a gyerekünknek” gondolat. Észre sem veszik, hogy nem ugyanúgy határozzák meg a „legjobbat”. És gyakran a van az, hogy nem tudják hogy hogyan tanulnak valójában a gyerekek, amikor megkapják a szabadságot, hogy azt és akkor tanuljanak meg, amikor ők jónak látják. És emiatt a tudatlanság és a félelem miatt nem határozzák meg ugyanúgy.

Nos, akkor mi kell a gyerekeknek, hogy megtanuljanak olvasni?

Úgy tűnik, mintha Wren ugyanezt kérdezte volna. De ez nem így van. Az ő kérdése így hangzott valójában: „Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek megtanuljanak olvasni az iskolában?” Az iskolai környezet nagyon más, mint egy szabadtanulásra berendezkedett otthon. A célok mások. Ezek mind hatnak a gyerekek szükségleteire. Annak megvitatása, hogy az iskolában mi kell a gyerekeknek nem célja ennek a fórumnak, és vélhetőleg hiábavaló próbálkozás lenne, főleg ha figyelembe vesszük azt rengeteg munkaórát amit már eddig beleöltek pedagógusok az elmúlt több mint harminc évben. 😉

Az eredeti cikk itt található. Köszönet Joyce Fetterolnak az engedélyért.